„Egy lángot adok, ápold, add tovább”
(Reményik Sándor)
Roboz Péter nagytiszteletű úr többszöri megkeresése, a Vele és az intézeti lelkésszel történő beszélgetés után a kocsi gyülekezet és iskola történetét olvasva a fenti idézet került elém, azzal, hogy én két lángot is kaptam. Kettőt, hiszen mind a gyülekezet története, a templom elvesztése, imaház /templom építése, évtizedek imádságos, töretlen hitű reménysége, mind pedig az iskola története, a nehéz időkben is a magas szakmai színvonal őrzése, a dunántúli „nagy” iskolákkal való vetekedése, akár annak helyt adás, valóban lángok. Két olyan láng, mely évszázadok során a legnagyobb sötétség, akár üldöztetések idején is az elégséges fényt adták. Az elégséges fényt, ami megtartott, megőrzött és vezetett. Mint gyülekezetet, mint iskolafenntartó gyülekezetet, mint iskolát.
S tudjuk, múltunk kötelez. Hitvalló eleink nem élhettek hiába, kötelességünk nyomdokaikba járni, tehát a lángot, lángokat ápolni és továbbadni kell. Tette ezt a gyülekezet, amikor iskolafenntartóvá vált, tette ezt a Vincze Imre Általános Iskola tanári kara, minden dolgozója, s teszi 2012 óta különösen is, mint Vincze Imre Református Általános Iskola, hisz nem csak egy jó iskolát, de egy jó református iskolát munkálnak nem csak a falu közössége, de mindazon települések számára, akik gyermekeiket ide járatják.
A falu iskolájának történetében vannak mérföldkövek. Ilyen mérföldkő Vincze Imre nevének felvétele, ilyen mérföldkő volt a 2012-es esztendő, amikor az Egyházközség átvette az iskolát, ilyen mérföldkő volt, amikor fontosnak érezte, hogy intézeti lelkésze legyen.
Sokak áldozatos munkája ápolta a lángot, tette lehetővé, hogy a láng lobogjon.
A lángot ápolók sorába belépve remélem, hogy a magam szerény eszközeivel is hozzá tudok járulni a láng megmaradásához, megerősödéséhez, hívogatóvá válásához, ahhoz, hogy minél többen melegedjenek mellette, kapjanak életre szóló útmutatást, olyan örökséget, ami majd továbbadhatóvá válik.
Pungurné Császár Judit igazgató
